Zenebuzulás - Isten Háta Mögött

{Szóval. Az Isten Háta Mögött {ihm} nagyon remek zene. Először nagyon fura volt számomra, mert semmihez nem tudtam hasonlítani. Pedig a szokatlan zenékben jártasabb vagyok az átlagnál. Nem mintha az ihm annyira a valóságtól elrugaszkodott lenne, csakhogy létrehozott saját stílust. Amit egy magyar underground-rock zenekartól igazán nem vártam volna. Ezentúl ami még nagyon bejön, az az, hogy a számok úgy 7-9 perc hosszúak, miközben egyáltalán nem unalmasak és nem tűnik fel benne az sem ha ismétlődne benne téma. Külön remek élmény azt figyelni, hogy van téma ami tök grind, aztán meg átmegy szinte már ambientbe, és teljesen helyénvalónak tűnik a váltás. Semmi kizökkenés, a számok viszik a hallgatót. Engem legalábbis visz. Aztán a zenészek is valami nagyon faszásul nyomják. My personal favorites are the singer and the drummer. Az énekes egyszerűen hihetetlenül jól használja a hangját. Üvölt, énekel torzít, mikor mi kell. Nem egy Mike Patton, demár majdnem. Kevés énekest hallottam aki ilyen kreatívan használja hangját {persze Mike Patton-on kívűl, hisz ő egy Isten}. Ne értsetek félre, a gitárosok is iszonyatosan jók, csak a zenéből szerintem a dob és az ének a kiemelkedő. És elértünk a szövegekhez. Hát amit Pál mester művel ilyen téren az valami fenomenális. Úgy rakosgatja a szavakat egymás mellé, hogy nem feltétlenül érthető a szöveg elsőre {vagy sokadjára}, de úgy zongorázik a szavakkal, mint a zenészek a dallammal. Imádom. A végkövetkeztetés tehát szerintem az, hogy a magyat rockzene egyik legeslegjobb albuma az ihm Rosekreutz Kémiai Mennyegzője.}