Queens Of The Stone Age - Lullabies To Paralyze

{A Lullabies To Paralyze az első albuma a QOTSA-nek, mióta Nick Oliveri, a basszusgitáros, kiszállt. Ez azért jelentős esemény, mivel a bandát igazából Ő és Josh Homme alkották, ők határozták meg a zenei arculatát. A többi zenész meg változott össze-vissza. Homme és Oliveri már gyerekkoruk óta jóbarátok és zenésztársak (pl.: Kyuss), ennek ellenére eléggé különböző természetűek. Oliveri egy eléggé agresszív alak, aki jelentős önpusztítást visz véghez különféle kemikáliákkal. Ez a zenéjén is érződik. Mármint a keményebb hangzás és durvább zenei dolgok. Homme nem iszik, józan, a szállósabb témákat támogatja szerintem, ez jellemző a LTP albumra is Oliveri hiánya miatt.

Ilyen elmerengős késő esti zene. Kinézel az üres utcára, látod a vizes utakat, amint üresen tátonganak, sehol egy lélek. A ébresztőóra piros számai is 0333-at mutatnak már. Egyedül állsz az erkélyen és fagyoskodsz a hidegben, de téged nem érdekel, csak az hogy a szél a hajadba tép miközben Homme énekel a füledbe. Ez a te filmed senki másé.

Remek ilyen alkalmakra. Ha filmet forgatnának az életemből, feltétlenül a merengős részek alá a I Never Came-et raknám többek között. A városban száguldós jelenet alá pedig a Little Sister-t. Fantasztikus a cowbell ebben a számban a gitár mellet. Egymást erősítik, vagy vmi más zenész blabla. A lényeg, hogy iszonyat jól hangzik a gitár és dobtéma egymás mellett ebben a számban. Megunhatatlan szám.}