The beginning

{Szóval megint akciódús volt a délután. Nem olyan régen épp kint űztem a sportot a városligetben Gáborral, mikor megpillantottunk 4-5 13-15 éves forma srácot, akik vmi műemlék-formájú-ismeretlen-eredetű-tárgyra fújták a tagjüket. Hallottuk ahogy zörögnek a festékesflakonokkal, és akkor már gondultuk megnézzük, hogy mit is csinálnak a skacok. Elindultunk feléjük, mire ők gyorsan összepakoltak, és úgy tettek, mintha mi sem történt volna, elbattyogva az ellentétes irányba. Mikor láttuk, hogy arrébb mentek, elindultunk utánuk, és láttuk, hogy igenigen kezdő és béna graffiti-masterekkel van dolgunk, mivel a tagjük abba a kategóriába tartozott, amit igazából bárki meg tud csinálni. Egyenes vonalakból összeállított semmi. Szétfolyt betűk, friss festékszag.

Na ekkor tárcsáztuk a rendőrséget, ahol röpke 2 perc után már kapcsolták is a diszpécsert. Neki elmondtuk mi a problémánk, és közölte, hogy akkor arra küldenek egy járőr, aki majd intézkedikt.

Dolgunk végeztével hazafelé vettük az irányt, de útközben megláttuk a skacokat újfent, meg a rendőröket is, akik sajna rossz felé vették az irányt. Na akkor gyorsan megint felhívtuk a zsarukat, mondtuk az új koordinátákat, és mostmár követtük a tetteseket. Aztán kis idő múlva meg is érkezett a rendőrautó, kiszáltak belőle a fakabátok és elkapták a bandát. Volt motozás meg minden, mi pedig a jól végzett munka örömével indulhattunk haza. Dinamikus duónk gátat szabott a bűn terjedésének. Lépteink nyoma beleveszett a lenyugvó nap sugarába.

Pár órával később megint felhívott minket a BPPD, és megköszönték állhatatos erőfeszítéseinket. Elmondták, hogy a srácok mindent bevallottak, és még a többi helyet is megmutatták, ahol rongáltak. Szóval rosszfiúk...itt az idő...kezdődik...}

Honoré de Balzac - A szamárbőr

{Ez a negyedik könyv a Népszabadság sorozatban, és örömmel látom, hogy nyomdahibák sincsenek már. Sajnos tartalomjegyzék és ajánló sincsen, amit azért hiányolok. De ettől eltekintve továbbra is elégedett vagyok a mínőséggel. Balzac az európai realizmus egyik atyja Flaubert-tal karöltve. A szamárbőr az első nagy sikerű regénye, ami már a városi kisemberek életét tárta fel, és nem pedig a vidékkel foglalkozott. Ezen regénye az 1830-as évek elején, Párizsban játszódik, a júliusi monarchia ideje alatt.

A szamárbőr főszereplője Raphaël de Valentin, ez a tanult fiatalember, aki minden pénzét elvesztette, és az öngyilkosságra készülődés közben betér egy régiségboltba, hogy költői lelkületét kényeztesse még utoljára. Itt találkozik a tulajjal, aki felajánlja neki a varázslatos szamárbőrt, ami minden kivánságát teljesíti. Csakhogy minden kívánságért cserébe egyre kisebb és kisebb lesz a bőrdarab, míg el nem fogy, és ez gazdája végét is jelenti. Raphaël végső elkeseredettségében vállalja ezt a terhet, amit még fel sem fogott, és elfogadja a talizmánt. Ezután végigkövethetjük történetét, hogyan válik a talizmán foglyává, küzd önnön vágyai ellen, hogy meghosszabítsa életét. Pontos képet kapunk korának mértéktelen és hiú életfelfogásáról. És mivel a főhős filozófus, ezért betekintést nyerhetünk a korabeli fiatalság filozófiai eszmefutattásaiba, amivel leginkább a féktelen mulatozást és léhaságot dicsőítik meg, mint követendő magatartásformát. Szóval ez is tetszett. Balzac a Goriot apón túl is létezik.}

Guy de Maupassant - Egy asszony élete

{A könyv a Népszabadság A világirodalom klasszikusai sorozat első darabja.Meglesz az összes, mivel családi könyvtárunk hiányos, és ezzel akarjuk pótolni. A kiválasztott könyvek szerintem nem tartoznak bele a tipikus válogatásba (nekem ez az iskolai kötelezőket takarja), ez nézőpont kérdése, hogy jó-e vagy sem. Mivel azokat többnyire olvastam, így én örülök ennek. A könyvek jó mínőségűek, csak kár, hogy ha sorrendbe rakjuk a könyveket a polcra, akkor kiadják a A világirodalom klasszikusai nevet. Ez viszont ront a sorozat összképén.

Az első könyv, Maupassant Egy asszony élete című műve. Ez volt Maupassant első "bestseller" regénye. A történet az 1819-ben kezdődik, és az akkori vidéki francia nemesség életébe enged bepillantást. Egy Jeanne nevű leányról szól, aki elzártan élt a világtól egészen 17 éves koráig. Szóval egy tiszta lélek felnőtté válása, változása a való világ által. Az eredmény egy kopott öregasszony. Nagyon remekek a jellemrajzok, és a főszereplőnő lelki-testi változásának az ábrázolása. Nekem egyedül a kicsit hosszadalmas tájleírások nem tetszettek, bár ezeket felfoghatjuk Jeanne álmodozó képzeletének is. Nekem nagyon tetszett, szerintem nagyon valószerű képet ad a női lélek egyes rétegeiről (ha nem így van szóljatok), a korabeli vidéki társadalmi osztályok jellemzése mellett. Egyetlen negatívumot tudnék említeni, ez pedig a könyv elején lévő sok nyomdahiba. Az első 100 oldal után már a lektor is felébredt.}